|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 3 találat | lapozás: 1-3 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Farkas Albert 2004. május 4.Farkas Albert 84 éves nyugdíjas tanító Székelyudvarhelyen él. Nemrég látott napvilágot Szülőföldem, Székelyszentmiklós címen visszaemlékezéseinek gyűjteménye, amelyet fia, a költő Farkas Árpád szerkesztett, és amelynek szedését Farkas Réka, tördelését pedig Farkas Kinga /az unokák/ végezték. A könyv családi kiadvány, csupán néhány példányban készült. Egy Nyikó menti kis falu életét, történelmét, néprajzát tartalmazza. /(Ferencz Imre): Szülőföldem, Székelyszentmiklós. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 4./2006. április 8.Régi jó szokás Erdélyben, különösen Székelyföldön, hogy egy-egy pedagógus megírja faluja monográfiáját, látleletet készít. A kis falvak esetében általában szomorú ez a leltár, mert szemlátomást pusztulnak, öregednek, fogyatkoznak az egykoron még megtartónak mondható apró falvak. Farkas Albert a Nyikó menti Székelyszentmiklósról készítette el a maga ,,látleletét”: Szülőfalum, Székelyszentmiklós. – Mára néhány tucat idős emberre csökkent a település lélekszáma. – Farkas Albert azóta maga is kiköltözött a székelyudvarhelyi unitárius temetőbe. /Magyari Lajos: Szülőfalum… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./2016. június 21.Az én falum, Zalánpatak(részlet a szerző azonos című könyvéből) Kezdetben az akkori vezetés kísérletet tett a földek államosítására, így szerre kezdték elvenni a földeket a társas javára. Sokan azonban nem voltak hajlandók beállni a társas gazdaságba, főként azok a gazdák, akiknek több területük volt. Ezekhez az emberekhez sorra jártak a rajon aktivistái, hogy meggyőzzék őket. Ilyen gazda volt Farkas Albert is, aki semmi áron nem volt hajlandó beállni a társasba. Egy napon azonban őt is meglátogatták a párt aktivistái, éppen amikor a havat takarította kapuja előtt. Így szólt az egyik aktivista: – Jó napot, Farkas bácsi! Tudja-e maga, hogy miben járunk? – Én hogyne tudnám – válaszolta dédnagyapám. Melyik jó csizmában, melyik jó bakancsban… Az aktivista elkezdte meggyőzőbeszédét: – Értse meg, Farkas bácsi, hogy mi csak segíteni akarunk. – Felőlem. Van bent még két lapát, hozok maguknak is. Aztán, hogy már fejezzék be beszédüket, Farkas Albert megígérte, hogy amikor a földjeinek nagy része beesett a társas gazdaság alá, akkor ő is be fog állni. Egyszer aztán ismét megjelentek az aktivisták: – No, Farkas bácsi, beleestek a maga földjei is. – Ha beleestek, beleestek, miért nem tudtak magukra ügyelni, én ügyeltem magamra, és nem estem bele. Préda Barna Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) lapozás: 1-3
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
